Tarzan legendája film

Tarzan legendája 2016-ban bemutatott amerikai kalandfilm, Alexander Skarsgard főszereplésével. A filmet 2014-ben forgatták Angliában, leszámítva a Gabon -i háttérfelvételeket, szereplők nélkül. A további szereplők: Margot Robbie (Jane), Samuel L. Jackson (George Washington Williams), Christoph Waltz (Rom kapitány), Djimon Hounsou (Mbonga).

Mint ősrégi Tarzan rajongó (itt nem annyira a filmekre, mint a regényekre kell gondolni) évtizedről-évtizedre azt várom, hogy végre valami igazán jó Tarzan film szülessen, ami megközelíti azt a felülmúlhatatlan atmoszférát, ami a könyvekben van. A múlt század első felében készült filmek többségében teljesen eltértek az eredeti történetektől, így a filmbeli alak is más lett.

Később azonban történt néhány kísérlet Burroughs eredeti történeteiből való felhasználásra, felemás módon. Ilyen volt az 1884-es Tarzan, a majmok ura is (lásd: Tarzan filmek), amelynek első fele az eredeti regényhez nagyjából hű, de a második felének már semmi köze ahhoz. Az 1998-as legutóbbi film után már ideje volt újra elővenni a dzsungel urát.

A film felemás érzéseket okozott számomra, mintha mindenhonnan akartak volna venni egy keveset (filmekből és regényekből) aztán ezt sikerült összeturmixolni belőle. Ez egy egyéni filmelemzés lesz, nem csak a film szempontjából, hanem Tarzan és a Tarzan történetek szempontjából.

Tarzan legendája tartalom, történet röviden

A belga Leopold király nagy adósságokat halmoz fel Kongóban az 1880-as évek végén. Küldötte, Léon Rom kapitány Opar gyémántjai után kutat, de a fekete Mbonga harcosaival útját állja. Alkut kötnek, hogy Rom elhozza neki Tarzant, és akkor megszerezheti a gyémántokat.

John Clayton, Greystoke lordja angliai birtokán él, feleségével, Jane -nel. A miniszterelnök szeretné, ha Afrikába menne, utánanézni, mi történik, de nem vállalja. Az amerikai George Washington Williams elmondja, hogy tudomása szerint Leopold rabszolgasorba taszítja Kongó lakosságát, és ez már felkelti a dzsungel ura figyelmét.

Elutaznak Afrikába, ahol találkoznak régi ismerősökkel, miközben néhány régi részletben megismerhetjük a majomember gyermekkorának néhány epizódját. Rom kapitány elrabolja Jane -t, és ez határozott lépéseket kíván.

Tarzan legendája film összehasonlítása az eredeti Tarzannal

Először is kezdjük Tarzan figurájával. Számomra az eredeti, könyvbeli, Edgar Rice Burroughs által megírt Tarzan az igazi. Külsőleg pedig úgy képzelem el, ahogyan Fazekas Attila megrajzolta az Ifjúsági Kiadónál a 80-as évektől megjelent sorozatban.
Lásd: Tarzan könyvek
Összehasonlítva Alexander Skarsgard -el: Tarzannak eredetileg fekete a haja, és a civilizációban nem visel olyan hosszú hajat. A magasság nagyjából stimmel, de Skarsgard túl vézna, Tarzan sokkal izmosabb, és a bőre is barnább, az afrikai nap miatt. Az arcáról meg már ne is beszéljünk. Még csak távolról sem hasonlít a Tarzan ideálra.

A Tarzan legendája film időbeli elhelyezkedése is problémás. Ugyanis az első Tarzan regény szerint John Clayton, Tarzan apja, 1888-ban hagyta el Angliát feleségével. Tarzan már Afrikában született meg, ifjú és felnőttkora az 1900-as évekre esik, és nem az előző századra, mint a filmbeli 1890-es év. Tehát ebből a szempontból ez a rabszolgaság dolog is idejétmúlt, bár persze az eltörlése után is előfordult.

A Tarzan legendája filmben már a fákon is futott a főszereplő (s társai is), mint a könyvben, s nem csak indáról indára közlekedett, mint a régi filmekben. Elővették Opar –t, de elég buta módon, mert a könyvekben sokkal több van mögötte, mint amire a filmben használták. Jó néhány, több Tarzan regényből kiragadott szereplőt és történetszálat belekevertek itt egyetlen filmbe, aminek sok értelmét nem láttam.

Tarzan legendája film kritika, elemzés, jellemzés

Sajnos csupán szemelvényeket kiragadva, visszaemlékezésszerűen vetítették a történet közben, a főszereplő felnövésének főbb epizódjait a dzsungelben. Egyébként a dzsungelbéli táj és környezet nagyon tetszik, bár ez a számítógépes, odavarázsolt háttér és állatok nem az igazi. Tarzan a második regényhez hasonlóan visszatér szeretett kontinensére.

Viszont ha már egyszer elővettek több mindent a könyvekből, akkor maradhattak volna következetesek, mert önkényesen kiragadtak részleteket valamint szereplőket és más kontektusba helyezték őket. A nagy majmokat itt (végre) manganinak hívják, bár igencsak hasonlítanak a gorillákra.

Akut egy máshonnan származó emberszabású, akit a Tarzan a fenevadak élén című regényben ismerhetünk meg, és nem a majomember fivére, mint itt.
Az, hogy meg kellett küzdenie Akuttal, s meghunyászkodni, egy nagy baromság. A regényekben sem csupán testi erejével, hanem eszével és ügyességével kerekedik felül ezeken a nagy állatokon, de nem hagyja magát elagyabugyálni. Ezt leszámítva persze látványos volt a verekedés, és legalább itt volt állatokkal való komolyabb küzdelem, amelyet utoljára Weissmüller filmjeiben láthattunk.

Ami a rengeteg „lassítást” illeti, érdekes dolog... Amikor mutatják a dzsungelt, a lenyűgöző tájat, a naplementét, szeretem nézni, és engem meghipnotizál. De sok alkalommal, amikor nem erről volt szó, csak valahogy drámaibb hangulatot szerettek volna teremteni, inkább untató volt. Azok a jelenetek, ahol állatok szerepeltek – ha leszámítjuk a realitás mellőzését – egészen látványosak és néha izgalmasak voltak.

Ami a szereplőket illeti, Tarzanról már szót ejtettem, gyenge és nincs benne átütőerő. Jane még úgy, ahogy elmegy, bár eredetileg szőke lenne, a többiekkel meg nem nagyon foglalkoztam. Muviro végre „előkerült” a könyvekből, Mbonga pedig a Tarzan dzsungeltörténeteiből jól ismert emberevők falujának vezetője, és semmi köze az opari gyémántokhoz.

Később már nincs szerepe, mint itt a filmben, viszont valóban a dzsungel ura ölte meg a fiát, Kulongát, aki az ő majom anyjával, Kalával végzett. Nem volt éppen rossz a történet, de ha már az eredeti kéziratokhoz nyúltak, akkor maradhattak volna hűek is azokhoz.

Jó, hogy egyre inkább vannak törekvések a regénybeli Tarzan filmre vitelére. De kár, hogy ez felemásan sikerül, sok mindent átvesznek, más dolgokat teljesen átírnak, így aztán meg sem közelítik a filmek regények izgalmát.
Mindent összevéve a Tarzan legendája nem rossz film, időnként már-már éreztem azt az atmoszférát, mint a regényeknél, de aztán ez az érzés elhalványult. De legalább megpróbálták...

Felváltva voltak szavannai és őserdei jelenetek – ez a könyvsorozatban is így volt – a vazirik, Tarzan fő fekete harcosai nem lettek megemlítve, helyettük voltak ott mások. Rövid ideig megjelenik Tantor, az elefánt a csapatával, és oroszlánokkal itt barátként találkozunk. A mozi végén pedig tekintélyes gnúsereg gázolja el a kikötővárost. Persze ezen jelenetek jó része a számítógépes háttérmunka eredménye, s nem valódi.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!